Eucharisztia! Irgalmassága gyógyít és szabadít!

EGYMÁSSAL BÉKESSÉGBEN ÉLJETEK!"

 1Tessz5,13

Sokan abban a csalódásban mennek haza egy-egy lelkigyakorlatról, hogy nem kapták meg azt, amiért reménnyel mentek oda, nem gyógyultak meg….stb… és keserű marad a lelkük. Nos, számukra legyen nagy tanúság, hogy Isten mindenkor, mindenütt jelen van és akkor is folytatja gyógyító tevékenységét és áldásainak kiosztását, amikor hazamegyünk egy lelkigyakorlatról és már kiléptünk a várakozó hit álláspontjából. Ebből az is következik, hogy mindig a várakozó hit állapotában kell élnünk, nemcsak a lelkigyakorlat idejében.
Margharita nővér első lelkigyakorlata után 2013 novemberében elmentünk ketten Zsolt atyával Krakkowba az Isteni Irgalmasság Centrumba, ahol korábban Jézus megjelent Faustina nővérnek és az irgalmasságról adott kinyilatkoztatást a világnak. Nem sejtettem, hogy mekkora meglepetésben és örömben lesz részem az Irgalmasság Szívében, de boldogan mentem, mert még nem jártam ott és mindig szívbéli lelkesedéssel tanítottam az Isteni Irgalmasságról is. (Sokan nem tudják, hogy az irgalom szó a héber rehem/rahamím vagyis az anyaméh szóból származik. A bűnbocsátó irgalmas Isten úgy óv és véd minket  a bűn következményétől az örök haláltól, amint egy jó anya védi méhében a gyermeke életét. Ezért istentelenül irgalmatlan az abortusz, és ezért jár önmagától beálló egyházi kiközösítéssel, amikor a védtelen életet a saját anyja veti ki méhéből és daraboltatja szét a halál műtőasztalán. A halál urának, az ördögnek a neve a diabolosz, ami azt jelenti, hogy az aki szétdarabol. Az abortuszban tehát az ördög munkatársa az anya, az orvos és bárki, aki ezt elősegíti, támogatja.)

Nos, Krakkow felé útközben sokat imádkoztunk és mindenféle fontos dologról beszélgettünk. Többek között felkerült a lelkem mélyéről az a Személy is, akiről a „Villanyszerelés érintésvédelemmel” c. írásomban szóltam. Ő volt az, aki elvitte a fényképemet egy ingáshoz, hogy az ördögi inga segítségével információkat szerezzen meg rólam. Neki is és magamnak is köszönhettem, hogy mivel a kapcsolatunk nem volt jó, az ingázásával rám is démoni kötelék került és kapcsolatunk tovább romlott.Sokszor vittem szentgyónásban ezt a Személyt Isten Irgalmassága elé, milliószor megáldottam jóakarattal, valahányszor eszembe jutott, kétszer vittem el magammal belső gyógyulás lelkigyakorlatra, sokszor megbocsátottam Neki és ki tudja mi mindent meg tettem Érte az évek során, hogy teljes tisztaság legyen a lelkemben, valamiért mégsem sikerült és nem tudtam az okát. Mint a felső rög, amely mélyszántáskor alulra kerül, így szántottam fel újra és újra a lelkem Őérte, de minden alkalommal a pszichém nagyon mélyre tüntette, temette el előlem a gyökér problémát. Sebeim megmaradtak sötétségben, az évek során a fájdalom enyhült ugyan, de most a Krakkowba vezető úton újra élő fájdalommal szakadtak fel. Rezignáltan konstatáltam, hogy ez bizony még korántsem gyógyult meg.

Krakkowba megérkezvén miután lepakoltuk csomagjainkat a szálláshelyen, első utunk a szentségimádó kápolnába vezetett. Az Isten Irgalmasság Bazilika mellett van egy kis kápolna ahol állandóan 24 órás szentségimádás van. A munkába siető lengyelek buzgón látogatják ezt a helyet, és mindig sokan vannak az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus előtt. Mi is ide siettünk, hiszen Zsolt atyával rokon lelkek lévén, nagyon szeretünk imádásra járni.

Megérkezvén, csendben beléptünk és letérdelve Isten jelenlétébe helyezve magam imádkozni kezdtem.Ekkor azonban egy viszkető érzés jelentkezett a torkomban mely egyre erősebb lett. Elkezdtem visszafojtottan köhögcsélni, de egyre erősebb hullámokban tört fel bennem a köhögés, amit már nem tudtam elnyomni és, hogy ne zavarjam a többieket kiléptem a kápolnából az utcára.

Bántott, hogy ott kellett hagynom Jézust és dühös voltam a testemre, amiért a köhögéssel megzavarta az imádást. A roham azonban ott kezdett el csak igazán heves lenni és kitörni, mígnem a Szentlélek megértette velem a következőt: ez nem spontán köhögés, hanem szabadulás és gyógyulás Isten jelenlétében.

Olyan heves volt a roham, hogy ha fizikailag nem is hánytam, de lelkileg hánytam és öklendeztem és minden feljött belőlem, ami a szívem mélyén volt. Ezután vettem észre, hogy a szabadulásban meggyógyult a lelkem, eltöltött az Isteni Irgalmasság jelenléte azon ingás Személy felé, akit lelkemben tudatlanul, készületlenül, akaratlanul magammal vittem Krakkowba. Szabadságot, békét, megnyugvást, örömet éltem át a fájó múlt eseményeivel kapcsolatban. 

  Lássuk tisztán a Kegyelem fényénél az összefüggéseket. Miért volt sikertelen oly hosszú éveken át, annyi jóakarat és a megoldás kitartó keresése ellenére a békére jutásom? Azt tudtam, hogy nem a megbocsátással volt a problémám az adott Személy felé, mert jóakarattal sokszor és sokszor megbocsátottam Neki, ám valamiért mégsem találtam a békét ezen üggyel kapcsolatban.

   Ahhoz, hogy ez a tanúságtétel megszülethessen előbb arra volt szükség, hogy megszabaduljak két rejtett démoni köteléktől. Egyikről sem tudtam, hogy benne élek, ám ma amikor a Szentlélek föltárta az eseményeket, most már tudom, hogy mindkettőt körülbelül egy időben szedtem össze. Az egyik kötelék az volt, amikor elvitték a fényképem az ingáshoz, hogy rólam, információkat szerezzenek meg. A másik kötelék a törökszem átka volt amit gyanútlanul és tudatlanul fogadtam be egyik Munkatársam ajándékaként.(Margharita nővér és Kapisztrán Szent János c. írásomban erről részletesen írtam.) Mindkettő démoni kötelék úgy jött létre, hogy még csak sejtésem sem volt róluk és így az ördög kihasználva a réseket, beférkőzött a védelmem mögé. Aztán mint amikor bejut valaki egy szobába, megveti magát a sarokban és ott barikádot hoz létre, hogy elrejtse és védje az állását, így rejtette és védte az ördög is a maga pozícióját és ezért volt eredménytelen minden korábbi próbálkozásom. Csak amikor a Szentlélek a Margharita nővér lelkigyakorlatán feltárta a törökszem démonját és attól megszabadultam, csak ezután tudott hozzáférni a kegyelem a következő rejtőzködő ellenséghez is az ingához,hogy aztán az  Eucharisztia jelenléte spontán kipenderítse a fészkéből. Amint másutt is írtam, olyan ez, mint a leveles káposzta. A torzsához nem tudunk eljutni csak úgy, hogy módszeresen leszedegetjük előbb egyenként a leveleit.

"Emlékezetessé tette csodáit, 

kegyelmes és irgalmas az ÚR!"Zsolt111.4

"Azért jelent meg az Isten Fia, 

 hogy az ördög munkáit lerontsa."1Jn3.8

Hálát adva, dicsőítve, imádva erősödtem meg a hitemben és így hirdetem a neten is a világnak, hogy az Oltáriszentségben jelen van Jézus, aki az Eucharisztiában ma is szabadít, ma is gyógyít, ma is  békét és új irgalmas szívet ad.

  Később ellátogattunk az épülő Szent II.János Pál bazilikába is és szentmisét mutattunk be a Szent Pápa és Szent Faustina ereklyéi felett. Szavakkal nem mondható el az az erőtér a Szentlélek jelenléte, amely ott árad és árad. Olajjal fölkenve, friss kenetekkel jöttünk haza és kezdtek olajozottan menni a dolgok.

  A lelki gyógyulást tettek követték. Hazajöttem és hamarosan meglátogattam ingás Barátomat és már nem ingattam a fejem, ha a Lélek arra indított, hogy Őrá gondoljak. Rendeztük barátságunkat, több napot is együtt töltöttünk és Ő, aki korábban rossz híremet keltette, most érdemtelenül jókat mond rólam. Érdemtelenül, hiszen minden érdem egyedül az Irgalmas Istené és az Ő Szent Fiáé Jézusé és a vigasztaló Szentléleké.

Dicsőség az Atyának a Fiúnak és Szentléleknek,

miképpen kezdetben most és mindörökké! Amen